Napi tizenkét órát dolgozik megfeszített tempóban, munka után pedig boldogan birkózik, bújócskázik, kergetőzik a naggyal, mialatt édesen gügyörészik a kicsinek. A fürdetést nagy rutinnal bonyolítja, közben fél kézzel bepakolja a mosogatógépet és összeszedi a szanaszét heverő játékokat.
Akár egy science fiction film beharangozója is lehetne a fenti pár sor. Mármint ami a valóságtól való elrugaszkodottságát illeti. Mégis azt tapasztalom, hogy manapság sok anya valami hasonlót várna el élete párjától. Milyen jó is, amikor az egész napos babázás után végre lepasszolhatjuk a kicsit egy rövid időre, és legalább a vacsorát nem állva, folyamatos készenlétben kell elfogyasztanunk. Apa elvégre is egész nap dolgozott, neki ez felüdülés, kikapcsolódás kell legyen! És igenis, elvárható, hogy hétköznap is foglalkozzon egy kicsit a nagyobbik fiával is. Ha már a játszótérre nem viszi le, akkor legalább vacsora után autózzon vele egyet.
Ehhez képest egy átlag férfi munka után nem vágyik másra, mint hogy egy jót vacsorázzon, majd ledobja magát a tévé elé egy sörrel a kezében. Egyáltalán nem tekinti kikapcsolódásnak, hogy akár csak félóráig megpróbálja lekötni hiperaktív csemetéjét, és a szaros pelenka kicserélése sem az a tevékenység, amiről álmaiban szívesen fantáziálna. Álmaiban valahol jó messze élvezi a semmittevést anyával kettesben, a kölkök pedig biztonságos távolságban, egy szerető nagymama felügyelete alatt élik világukat.
Persze előfordul, hogy a szükség törvényt bont, és szuperapu előbújik jó leplező álarca mögül. Mikor anya beteg, és annyi ereje sincs, hogy fekvésből ülő helyzetbe tornázza magát. Mikor az egész napos láztól annyira hasogat a feje, hogy a beszéd is komoly erőfeszítést jelent számára. Akkor apa kénytelen bedobni magát. Etet, altat, pelenkáz, és még anyát is ellátja teával és pirítóssal. Bepakol a mosogatógépbe, és időnként kénytelen összeszedni a széthajigált játékokat is, hogy lehessen közlekedni a nappaliban. Leviszi a csemetéket sétálni, és a fürdetést is egyedül kell intéznie. És még akkor sincs béke és nyugalom, mikor végre mindkét kislurkó elaludt. Indul az éjszakai műszak! Első ébresztő éjfél előtt. Apa megpróbál visszaaltatni. Húszperces kínlódás után a szülői ágyban landol a kicsi. Így elvan kettőig, akkor szopi, és vissza a saját ágyikójába, egészen fél hatig. Akkor ismét szopi, és alvás tovább fél nyolcig.
Hála szuperapunak, anya másnap jobban van. Ennek muszáj így lennie, hiszen másnap munkanap, apa dolgozik, és anyának egyedül kell megküzdenie a kis cicihuszárral. Remélhetőleg apa sem túl kimerült az előző napi helytállást követően. Talán ma este már ismét közösen tudják lebonyolítani az esti szertartás-sorozatot. Mert ez egy embernek – még egy szuperanyunak is – meglehetősen fárasztó procedúra.
