Azt hiszem, mindenki szükségképpen megváltozik, miután gyermeke születik. Az ember elképzel valamit, aztán a valóság általában felülírja ezeket az ábrándokat.
Emlékszem anyám évekkel ezelőtti szavaira. „Majd ha gyermeked lesz, kénytelen leszel lemondani egy csomó mindenről, meglátod kislányom!” Ez mindig fenyegetésnek hangzott a szájából, nem tehetek róla, valahogy sosem az jött le belőle, hogy milyen szuper dolog az anyaság. Nem is nagyon siettem el a témát, elvégre harminc is elmúltam, mire Barnus megszületett.
Persze akkoriban – tinédzserként, illetve húszas éveim elején – biztos voltam abban, hogy én úgyis mindent másképp fogok csinálni. A lemondás anyagi része nem is igazán érdekelt. Hiszen úgyis gazdag leszek, a pénz nem lesz kérdés. Ami az időbeni terheltséget illeti, abba sose gondoltam bele igazán. Amíg az ember át nem éli az egészet, hiába látja a barátnőit, amint szülnek és küzdenek egymás után, egyszerűen nem tudja elképzelni sem, mit jelent ez az egész egy anya számára. Legalábbis egy olyan anya számára, aki igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a gyermekeiért.
Kívülről nézve minden olyan egyszerűnek tűnik! „Én aztán sosem fogom hagyni, hogy a gyerekem éjjel-nappal a cicimen lógjon, nálunk napirend lesz!”.„Én aztán biztosan nem fogom neki megengedni, hogy kézzel egyen, és összepiszkoljon mindent!” „Én ugyanúgy fogok foglalkozni a férjemmel, mint előtte, miért is ne mehetnénk el akár a kicsi féléves korában, kettesben egy hosszú hétvégére?”.
Láttam már párszor, hogyan foszlanak semmivé ezek az előzetes elképzelések néhány hónap alatt. És persze vannak azok a szerencsések, akiknek a gyereke annyira tökéletes, hogy el sem tudják képzelni, milyen az, amikor évek óta nem alszol éjszakánként, és hogy milyen érzés, ha a folyamatos harc elkerülése érdekében időnként olyasmit is megengedsz az óvodás gyerekednek, ami egyébként ellenkezik a hosszú távú nevelési céljaiddal.
De nem is erről akartam írni. A lényeg, hogy anyaként annyira beszűkül az idő, amit a saját dolgaiddal foglalkozhatsz, legyen az munka, vagy hobbi, hogy nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy utáld a munkádat. Innentől kezdve a munka kell, hogy legyen az elsődleges hobbid, hiszen anyaként főállásban gyereket nevelsz. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Lehet egyáltalán?
Sokáig azt gondoltam, hogy nekem innentől már leginkább csak a gyereknevelés maradt. Ha dolgozom is, azt maximum egy kis pluszért teszem majd, hogy úgysem én leszek a családfenntartó. Hogy egy nő természetszerű kötelessége, hogy a gyerekeiért éljen, és nem teheti meg, hogy ideje jelentős részét valami olyasmivel töltse, ami ettől távol áll. Most, hogy nagyfiam ovis, és Benedek közösségbe kerülése is elérhető közelségbe került, kezdem másképp látni a dolgokat.
Miért is ne lehetne napi hat óra munkával sikeresnek lenni? Ki mondta, hogy az elismertséghez, a szakmai előmenetelhez mindenképpen az szükséges, hogy éjt nappallá téve dolgozzunk? Nem ez a lényeg! Az a fontos, hogy a rendelkezésre álló időt jól kihasználjuk. Ezt pedig – kisgyerekes anyukaként – elég jól megtanultam.
Visszatérve Kyosaki könyvére. Egy volt évfolyamtársamtól kaptam, aki évek óta próbál belerángatni egy MLM cégbe. Kitartóan ellenállok, a téma, amivel foglalkozik, egyáltalán nem mozgat meg. Az évek során többször, több hálózati marketing cégtől is megkerestek már, és soha nem éreztem a legcsekélyebb késztetést sem, hogy bármi ilyesmibe belevágjak. Annak ellenére sem, hogy a számomra oly fontos munkahelyi elvárásaimat – kötetlen munkaidő, korlátlan jövedelem lehetősége, szabadság - teljesíteni ígérik. Mára úgy gondolom viszont, hogy egy ilyen cégnél nagyon sokat lehet tanulni. A könyvekből, a hanganyagokból, a képzéseken, a munkatársaktól egyaránt. Ki tudja, talán egyszer mégis kipróbálom…
