Szakadó eső, újra összegyűrődő vasalt ing, apa érkezése az utolsó pillanatban, tömegnyomor, izgatott, szemük sarkában könnyeket morzsolgató elérzékenyült szülők…
Barnusom elballagott. Vagyis, ahogy ő mondaná, kiballagott. Napok óta ez volt a téma, minden reggel megkérdezte, hogy „anya, ma fogok kiballagni?” Kicsit talán túlzás, de persze mindenképpen megható, hogy már a bölcsiből is ballagnak. Tizenhét apró emberke egymás vállába kapaszkodva, vállán kis batyuval vonul végig a két szobán, hangosan énekelve, hogy „Ballag már a vén bölcsis”. Az eredetileg az udvarra szervezett ünnepség az eső miatt sajnos a négy fal közé szorult. Így a szülőkkel, rokonokkal teli szobák meglehetősen zsúfoltak voltak.
Nem ment simán az érkezés sem. Kezdve azzal, hogy Benedek ezúttal pont fél négyig húzta a lóbőrt – máskor legkésőbb háromkor fel szokott ébredni – így mintegy negyed óra alatt kellett a szoptatást, öltöztetés, öltözést lebonyolítanom. Hiába van öt perc sétára a bölcsi, az eső miatt sajnos kénytelenek voltunk kocsival menni. Mamival karöltve indultunk háromnegyed négykor, és nagy szerencsével tudtunk egy éppen távozó autó helyére leparkolni. Közben papa telefonos segítséget igényelt a helyszín megtalálása érdekében, mi Bendivel sprinteltünk befelé, hogy a legelejétől jelen legyünk, ugyanis pontban négykor kezdődött a program. Pár perc múlva szerencsére papa is befutott videokamerástól, majd a felvonulás kezdete után két perccel Gábor is betoppant. Ezen általában nem szoktam fennakadni, csak hozta a szokásos formáját. Hiába kértem, hogy mára ne szervezzen vidéki napot, mert nem biztos, hogy jól ki tudja számolni a hazaérkezését, ismét nem hallgatott rám. Na de hogy rám hárította a felelősséget a késéséért, az már több a soknál. Felhánytorgatta, hogy nem talált vasalt inget, holott emlékeim szerint legalább három rövid ujjú inge sorakozik vasaltan a szekrényben. Arról meg, hogy a hosszú ujjú ingjei el nem pakolása okán, helyszűke miatt ezek újra összegyűrődtek, én bizony nem tehetek.
Aztán persze minden rendben volt, Barnusnak nem tűnt fel, hogy apa inge nem makulátlanul sima, és szerencsére azt sem vette észre, hogy néhány perccel később érkezett. Amint meglátta, rögtön örömkiáltással üdvözölte. A kötelező programot követően a gyerekek egyből rávetették magukat a szülők által hozott süteményekre, üdítőkre. Barnus legalább fél tucat különböző sütit felfalt, és két pohár gyümölcslevet megivott hozzá. Majd a gondozónők csokit osztogattak, így természetesen még abból is bevágott egyet. Kész csoda, hogy ezek után még képes volt rendesen vacsorázni. A Mónival, Brigivel és a csoporttársakkal való fotózkodást követően lassan hazagurultunk. Itthon mamiék ajándéka várta: egy óriási távirányítós autó. Sajnos hosszas keresgélés után sem találtunk megfelelő számú és fajtájú elemet hozzá, ezért apa kénytelen volt elszaladni a közeli Europarkba. Így vacsora után még ki lehetett próbálni az új négykerekűt.
Ez is elmúlt. Két év elszállt, elrepült. Most még csak kicsit voltam elérzékenyülve, egész jól bírtam a kiképzést. Három év múlva már lehet, hogy nehezebben fog menni. Sőt, legbelül biztos vagyok benne, hogy minden újabb ballagás egyre fájdalmasabb lesz számomra.
