Két fajta ember létezik. Az egyik, aki megelégszik azzal, amije van. A másik sohasem elégedett, mindig, mindenből többet akar. De vajon hogyan lehet eljutni a megelégedettség érzéséhez?
Ez nem olyasmi, amit józan, racionális érvek alapján el lehetne dönteni. Nem tudom megparancsolni magamnak, hogy mostantól ne akarjak többet, ha egyszer bennem él a vágy. Ez valami olyasmi, mint amikor borzasztóan megkívánunk valakit, de nem engedhetünk a késztetésnek, mert a következmények erkölcsileg nem vállalhatók.
Mi ennek az eredménye? Még jobban vágyakozunk. Egészen addig, amíg szinte belebetegszünk. Egy epekedő, szexuálisan túlfűtött ember nem hallgat a racionális érvekre. Nem is hallja, nem is érti, miről van szó. Ő csak azt érzi, hogy valalmi hajtja, fűti, olyan elementáris erővel, aminek egyszerűen nem lehet ellenállni. Ha ellenáll, akkor erkölcsileg legyőzi önmagát. Úgy gondolom, erre kevesen képesek. Ha mégis sikerül, vajon később nem jut-e eszébe néha, hogy mi lett volna ha?
Le lehet élni egy életet ezzel a szlogennel, hogy "mi lett volna ha?"
Én nem tudnék így élni.
Szeretek beszélgetni emberekkel. Főleg olyanokkal, akik bölccsebbek, tapasztaltabbak, akik éltek, és megéltek dolgokat. Nem az számít, mennyire korosak, úgy gondolom, a bölcsességet nem az évek száma alapján osztogatják. Sokan már harmincévesen annyit éltek, mint mások hatvan év alatt se. A leginkább azoknak az embereknek a történeteit szeretem, akik hozzám hasonlóan a többre, jobbra vágyók közé tartoztak. Akiknek sikerült. Akik megküzdöttek, elérték céljaikat, megvalósították vágyaikat. És akik mindezek után megelégedtek.
Sokáig azt hittem, elég, ha belátom, hogy a gazdagság, a siker, az elismerés nem boldogít. Elhittem, amit tanítottak, hogy a hülye a saját, az okos a más kárán tanul. Ésszel beláttam, hogy az igazán sikeres emberek nem attól sikeresek, hogy több pénzük van, vagy okosabbak, vagy szerencsésebbek. Elfogadtam, hogy a legegyszerűbb körülmények között is képes lehetek a boldogságra, ha meglátom az élet valódi szépségét.
Mégis. Meg kell másznom ezt a hegyet is. El kell érnem a céljaimat, meg kell valósítanom az álmaimat. Nem azért, hogy boldogabb legyek. Hanem azért, hogy lássam, mi van a hegy túloldalán...
