Magas süllyedés, vashiány, vérszegénység, nőgyógyászati nyavalyák… Hosszas halogatás után végre elszántam magam, és tegnap elzarándokoltam a kerületi rendelőintézetbe.
2011.07.20. 10:30
Nőgyógyásznál
Címkék: nőgyógyász vashiány magas süllyedés
Na, nem mintha félnék a nőgyógyászoktól. Talán még tizenévesen összerezzentem egy-egy durvább vizsgálatnál, de manapság, két gyerek után már semmivel sem tudnak meglepni. Sokkal inkább azért halogattam a témát, mert egy orvoshoz menetel is komoly szervezést igényel. Nyilván csak akkor tudok lelépni, amikor Gábor már hazaért, ergo pont azokban a késő délutáni órákban, amikor a legtöbben ráérnek. Rákészültem, hogy órákig tartó várakozásban lesz részem, ami őszintén szólva nem keserített el kellőképpen, sőt. Bekészítettem az éppen olvasott könyveim egyikét, és boldog várakozással gondoltam az előttem álló gyerekmentes órákra.
Persze Gábornak előadtam, hogy már amikor telefonon megkérdeztem, mikor van rendelés, azt mondták, hogy várhatóan nagyon sokan lesznek. Ezért könnyen lehet, hogy a rendelés végéig ott fogok várakozni, és egyedül kell lebonyolítania a vacsoráztatást. De azért majd telefonálok, mire számítson – bíztattam, és fél ötkor elhúztam a csíkot. Ő meg Benedekkel ment Barnusért a bölcsibe, onnan meg a játszótérre, pont ahogy én szoktam minden egyes délután.
Már azon meglepődtem, hogy alig volt forgalom. Mindössze tíz perc alatt odaértem, rögtön találtam parkolóhelyet is, és rövidesen már a kartonozó előtt álltam sorban. Persze mikor az előttem várakozó két csaj mindegyike a nőgyógyászatra jelentkezett be, lelki szemeim előtt megjelent az ajtó előtt várakozó nők tömege. Ehhez képest, amikor felértem, egyetlen egy beteg ült a rendelő előtt. Na meg persze az említett két csaj jött még, így gyakorlatilag összesen hárman voltak előttem. Sebaj, gondoltam, egy nőgyógyásznál legalább húsz percet szoktak eltölteni, sőt, esetenként még többet is, így lesz éppen elég időm olvasgatni. Persze magánrendelésen gyűjtött tapasztalataimból indultam ki, mivel a terhességeim alatt végig a választott orvosomhoz jártam terhesgondozásra. És hiába jelentkeztem be mondjuk fél hatra, simán előfordult, hogy fél hét lett, mire sorra kerültem. Egyszóval megszoktam, hogy egy nődoki-látogatás minimum háromórás program.
Meglepődve kaptam fel a fejem, amikor az első beteg mintegy három perc elteltével távozott. A következő kettőt is lerendezték kb. tizenöt perc alatt, így hamarosan be is jutottam. Addigra persze megvolt az elképzelésem arról, milyen lehet az orvos: flegma, egyetlen kérdésre sem válaszol, és futószalagon látja el a pácienseket. Mondhatom, kellemesen csalódtam. Egyrészt kérdés nélkül elmondta, hogy a magas süllyedés önmagában nem betegség, és hogy biztosan nem nőgyógyászati eredetű. Valószínűleg a vashiány következtében kialakult vérszegénységem az oka, és ha szedem a vasat, jó esetben magától is rendeződni fog. Kaptam néhány tippet arra vonatkozóan, hogyan tudom elkerülni a fertőzéseket, és persze a jelenlegi nyavalyámra is kaptam orvosságot. Egyszóval abszolút körültekintően megvizsgált, kedvesen válaszolt az összes felmerülő kérdésre, és pikk-pakk végeztem. Fél hatkor már a játszótéren lébecoltam Barnussal és Benedekkel. Nem mellesleg, még fizetnem sem kellett egy kanyi vasat sem!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://eletfiukkal.blog.hu/api/trackback/id/tr963082700
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.