Egyre több cucc sorakozik a hálószobában a franciaágyon, pedig már két táskát telepakoltam. Egy csomó mindent még holnap délelőtt fogok összeszedni – ugyan fogalmam sincs, mibe teszem őket, lévén, hogy már csak egy üres utazótáskánk maradt. Sőt, a csomagok egy része már eleve a kocsiban van.
Nem, nem utazunk el három hétre a Bahamákra. Sőt, még csak nem is horvát szomszédjainkat látogatjuk meg. Kétszáz kilométert sem fogunk megtenni Balatonedericsig, ahol kibéreltünk egy házat barátnőmékkel közösen. Egészen pontosan egy pincét, legalábbis az épület aljában borospince és borozó található. Így még az itthonról bekészített alkohol mennyiségét is brutálisan lecsökkentettük, mindössze pár sört dobtunk be az autó csomagtartójába. Hiszen ott néhány lépcsőfok megtétele után, literenként háromszáz forintért jól érezhetjük magunkat. Sőt, ha oly lusták lennénk, hogy nem akaródzik vegyülni a helyi közönséggel, az apartmanba is felhozzák a kívánt fajtát és mennyiséget.
Arról sincsen szó, hogy a szükségesnél háromszor több ruhát pakoltam volna magamnak. Ellenkezőleg. Minimálisra csökkentettem a variálás lehetőségét, kipróbált és bevált kombinációkat, nyári ruhákat tettem el. Lábbeliből is beérem maximum három párral, esetleg egy strandpapuccsal megspékelve. Piperecuccokból általában a szükségesre szorítkozom, és mivel mostanában nem is sminkelem magam, erre sincsen gondom.
Még csak nem is Gábor ruhái dobták meg eszement módon a pakolandó mennyiséget. Ha valaki, hát ő igazán takarékosan bánik a rendelkezésre álló hellyel. Na jó, ha a laptopját, meg az egyéb fixa ideáit is hozzáadjuk – mint például az elektromos rovarcsapda, ami nem is biztos, hogy működik, de persze muszáj elvinni – akkor simán van neki ugyanannyi cucca, mint nekem.
Persze hogy a két gyerek miatt kell felpakolni úgy nagyjából a fél lakást. Utazóágy, babakocsi, dömper, medence, homokozó-készlet, kishajó, úszógumi, krokodil, sokautó (Barnus így hívja a doboznyi matchbox-készletét), vonat és sínek, mesekönyvek, társasjáték, bébijátékok (nyilván tök feleslegesen, mert minden más sokkal érdekesebb, mint holmi hűthető rágóka), lázcsillapító, orrszívó, tengervizes orr-spray, pelenka ipari mennyiségben, popsitörlő, popsikenőcs, fürdető, fürdőlepedő, strandtörülköző, és persze ruhák tömkelege arra az esetre ha leeszik, lepisilik, besározzák, lehányják, lesz..ják őket. Ja, és persze mosószert is vinni kell, ha mégis alulbecsültem volna a szükséges mennyiséget.
Már tavaly nyáron is elgondolkodtam, hogy biztosan tök százas vagyok-e, miután lenyomtunk egy hetet Balatonlellén, egyet Ajkán, majd egyet Szombathelyen, néhány nagykátai hétvégével megspékelve. Gyakorlatilag hazajöttünk, kipakoltam, kimostam, majd pakoltam újra vissza. Persze ez után a pörgős bölcsiszünet után kimondottan jól esett itthon lenni. Egy darabig. De hát úgy látszik, rosszul vagyok összerakva. Mert akárhogy is fogadkozom, hogy én aztán két gyerekkel nem fogom keresztül-kasul utazni az országot se nyáron, se karácsonykor, valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis mindig ide lyukadunk ki. Pedig senki sem kényszerít rá.
Apropó, az egyhetes balatoni nyaralás után egyenesen Szombathelyre megyünk tovább. Ott is eltöltünk öt napot, és majd csak utána jövünk haza. És még mondja nekem valaki, hogy nem vagyok mazochista!
