Ahogy az utóbbi hetekben megnőtt az együtt töltött idő mennyisége, úgy válik egyre érdekesebbé a viszony két kisfiam között. Benedek továbbra is rajongással néz fel bátyjára, míg ő inkább „ló nincs, szamár is jó” alapon próbál kisöccsével játszani.
Egészen addig nincs is gond, amíg Barnus kipihent, nyugodt, kiegyensúlyozott, és minden az elképzelései szerint alakul. Azaz, nem kellett még aznap semmire nemet mondanom, és Benedek is boldog lelkesedéssel követi őt négykézláb a lakáson keresztül. Rutinos anyaként igyekszem nem megvárni Bendi lelkesedésének lanyhulását, azt pedig még annyira sem, amikor Barnusból előtör a „szívassuk öcsit” kedv. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy az immár kissé fáradt, magában kiválóan eljátszogató, játékot rágcsáló kicsit mindenáron igyekszik felzaklatni. Úgy tűnik, mintha unatkozna, és kiváló szórakozásnak tartja öccse hergelését.
Jobb esetben a szokásos módon játékra invitálja: kurjongatva mászik előtte négykézláb, arra várva, hogy Benedek kövesse őt. Ha kellőképpen igyekszik, egy idő után persze eléri célját, a kicsi otthagyja játékát, és örömmel követi bátyját a gyerekszoba felé. Az egyik forgatókönyv szerint a cél az, hogy még mielőtt Bendi beérne a szobába, bumm, jól bevágja az orra előtt az ajtót. Csakhogy már kiismertem eléggé csibész nagyfiamat, így megtiltottam neki az ajtók csukogatását.
Sebaj, az sem baj, ha megérkeznek a szobába. Mostanában Barnus elég sokat vonatozik, azaz óriási sínpályákat épít a favonatos készletéből, majd ezen tologatja a szerelvényeit. Persze amint Benedek meglátja a pályát, sprintel ezerrel, hogy jól szétrombolja és megrágcsálja a síneket. Na, ekkor jön a „Ne, ne, enyém, ne szedd szét!” kiabálás, rosszabb esetben némi lökdöséssel megspékelve. Itt már közbe kell avatkoznom, mert ha nem teszem, Benedek szétszedi a síneket, Barnus pedig dührohamot kap, ami ki tudja, mit hoz ki belőle. Rosszabb esetben – amikor drága nagyfiam nem hajlandó ebéd után aludni, és estére kezelhetetlenné válik – azzal indít, hogy kitépi öccse kezéből a játékot, amivel foglalatoskodik, esetleg húzza-vonja, ráfekszik, szabályosan kényszeríti, hogy menjen utána csak azért, hogy utána undokoskodhasson vele a másik szobában.
Ilyenkor csak az használ, ha Benedeket biztonságba helyezem a járókába. Ő úgyis éppen nyugisan, ülve szeretne rágcsálni, semmi kedve rohangálni keresztbe-kasul a lakásban. Persze ez nem tetszik a bátyjának, hiszen tök uncsi egyedül játszani, a semminél még egy kilenchónapos baba is jobb. Jön a következő felvonás: bemászik a járókába, és visszaalakul kisbabává. Vidáman rágcsálja Benedek játékait, és utánozza gőgicsélését.
A legjobb stratégia egyébként az, ha megelőzöm az ilyen helyzeteket. Ez viszont kőkeményen betartott napirendet jelent, gyakorlatilag minimális itthon töltött idővel. Legkésőbb kilenckor indulás lefelé: vásárlás, séta, játszóterezés, közben Benedek szundít egy félórát. Legkésőbb fél tizenkettőkor haza kell érni, pláne, ha még foglalkozni kell valamennyit az ebédkészítéssel. Dél-fél egy körül ebéd – először a gyerekek, aztán anya eszik -, majd egyéb házimunkák elvégzése, mint teregetés, hajtogatás, mosogatás, elpakolás, esetleg a másnapi kaja előkészítése, ha belefér. Közben persze a gyerekek folyamatos szemmel tartása. Jó esetben negyed-fél kettő felé jut egy kis idő arra, hogy leüljek Barnussal vonatozni, ami annyiból áll, hogy lelkes csodálattal figyelem, amint kreatívabbnál kreatívabb pályákat épít, közben foglalkoztatom Benedeket és megakadályozom a pályarombolást.
Ha ez így sikerül, akkor Barnus van annyira nagylelkű, hogy megengedi öcsinek, hogy szétszedje a síneket, majd közösen bepakoljuk a dobozokba. Kettőkor a nagyot leültetem egy kicsit mesét nézni a nappaliban, közben elaltatom Benedeket, majd negyed háromkor megyünk együtt lefeküdni a hálószobába. Jó esetben húsz-huszonöt perc sutyorgás, rúgkapálás, forgolódás, hajhuzigálás, ölelgetés, puszilgatás után elalszik. Mintha csak erre várna, megébred Benedek, akit gyorsan visszaaltatok. Ha mindezt sikerült eddig összehozni, akkor – halleluja! - van közel másfél órám azzal foglalkozni, amivel csak szeretnék.
