Nem akarok lefeküdni, nem akarok aludni! - kezdi délután négykor az esti alvás körüli huzavonát hároméves kisfiam.
Gondolom ismerős a szitu nektek is. Dackorszak, hiszti, dühöngés, ellenkezés. A legegyszerűbb műveletek is hosszú percekig tartanak. Majd én! Én akarom! De persze huszadjára sem sikerül felhúzni a cipzárt a kabáton, vagy begombolni az inget. És a vége a frusztráció legtotálisabb kiélése éktelen visítás, dühöngés formájában. Legalábbis nálunk.
Én komolyan néha azon gondolkodom, hogy rossz anya vagyok. Mindenhol azt olvasom, a szakemberek is azt tanácsolják, hogy legyünk türelmesek. Hogy ne lássa a gyerek rajtam, hogy fel tudott bosszantani, hogy ideges vagyok. Hogy ne kiabáljak vele. Hogy tereljem el a figyelmét nyugodtan, okosan, kreatívan. Igen, van hogy ez sikerül. Mondjuk délután négykor, amikor elhozom a bölcsiből, és éppen semmi komolyabb gikszer nem volt aznap, és Benedek is alszik szépen a babakocsiban, akkor - hurrá! - sikerül türelmesen lekezelni drága kisfiam akaratoskodását.
Ámde este nyolckor, mikor már a fürdés végénél kellene tartanunk, őurasága viszont még mindig "nem akarok fürdeniiiii" csatakiáltással rohangál körbe-körbe a lakásban, hát olyankor bizony elszakad a cérna. Akkor már csak az tartja bennem a lelket, hogy mindjárt vége a napnak, végre elalszanak, és végre leülhetek én is egy kicsit, mielőtt bezuhanok az ágyba. És ez a vágyam kerül elérhetetlen messzeségbe egy-egy ilyen esti ellenkezős műsor alatt. Ilyenkor bizony nem marad más, ha kétszer szóltam és még mindig semmi, akkor megfogom, levetkőztetem, berakom a kádba. Nem tántorít el semmilyen ellenállás, kiabálás vagy hiszti.
Mostanában annyiban változott a helyzet, hogy már elég felvillantanom a lehetőséget a "kisfiam levetkőzöl magadtól vagy vetkőztesselek én?" kérdéssel, és általában máris kezdi lerángatni magáról a ruhákat. Egy-egy pihentetőbb éjszaka utáni napon még arra is képes vagyok, hogy azt játsszuk, "ki vetkőzik le hamarabb, Barnabás vagy Benedek"? Ez persze hatásos, hiszen ki akarna háromévesen alulmaradni egy háromhónapossal szemben?
Sajnos ezek az ötletek nem mindig jönnek maguktól. Néha totálisan blokkolt az agyam és a kreativitásom, pláne három óra alvás után. Jó lenne, ha lenne egy ötlettáram különböző helyzetekre, különböző kreatív, figyelem-elterelős játékokkal, szövegekkel, amik közül csak elő kellene húzni az aktuális helyzetnek megfelelőt.
Ti hogy csináljátok? Nektek vannak jól bevált trükkjeitek akaratos kisfiúk leszerelésére?
