Egy hatgyermekes édesanyával bonyolódtam érdekes beszélgetésbe tegnap a játszótéren.
Tündéri, három év körüli kislány állt meg a babakocsi mellett. Nagy szemekkel, arcocskáján nem titkolt érdeklődéssel csodálta, vizsgálta Benedek fiamat, aki éppen a csörgő-zörgő rágókás textilkockáját igyekezett úgy mindenestül a szájába tömni.
- Nem alszik - állapította meg a kislány mosolyogva, miközben átszellemült arccal simogatta meg Bendi takaróját.
- Nem szabad kicsim, piszkos a kezed! - állt meg mellettünk az édesanyja, harmincas, vékony, sportos nő. A kislány szót fogadott, de továbbra is sóvárogva figyelte kisfiamat.
- Nem, nem lesz több kistesó, hiába nézel így! - mondta az anyukája.
- Miért hányan vannak? - kérdeztem érdeklődve.
- Hatan - mondta ő, mire csaknem leesett az állam.
- Húúúú - többre nem futotta tőlem hirtelen. Úristen, hat gyerek! Hát ezt meg hogy lehet bírni? Én néha kettőtől falnak megyek!
- Szerettünk volna még egy fiút - folytatta. - Már volt egy fiam, most tízéves, ott focizik. A két nővére mellé viszont úgy gondoltuk, csak jó lenne még egy. Hát így vágtunk bele a negyedikbe néhány év kihagyás után. Persze ismét lány lett. Aztán sokat gondolkodtunk, és végül úgy döntöttünk, még egyszer utoljára megpróbáljuk, lesz ami lesz. Az első ultrahangon azt hittem lefordulok a vizsgálóasztalról, mikor a doktor úr közölte, hogy hármas ikrekkel vagyok terhes - mesélte tovább nem mindennapi történetüket az édesanya.
- A 14. héten derült ki, hogy három embrióból egy felszívódott, így "csak" ikrek lettek.
- Gondolom azért annyira nem bántad? - kérdeztem megrökönyödve.
- Nagyon vegyes érzés volt. Egyrészt kicsit megkönnyebbültem, másrészt szomorú voltam a meg nem született babánk miatt. Persze így is kemény volt négy gyerek mellett ikreket gondozni. Huszonegy hónapos korukig szoptak éjjel-nappal igény szerint, szó szerint leettek rólam mindent, 43 kiló voltam a végére - mesélte tovább mosolyogva történetüket.
- Itt laktok a közelben? - érdeklődtem, mert el sem tudtam képzelni, hogy a lakótelepi maximum 60-70 négyzetméteres lakásokban hogyan lehet hat gyermeket nevelni!
- A túloldalon, egy 75 négyzetméteres lakásban - jött a válasz. Na, erre köpni-nyelni sem tudtam. - Most költözünk vidékre. Már nagyon muszáj szétszedni a nagyokat és a kicsiket.
A nagyok tizenhat, tizennégy és tíz, a három kicsi pedig négy és fél, valamint három évesek. Elképesztő, hogy az anyák mire képesek! Ezt biztos csak úgy lehet csinálnik ha önmagát szinte teljesen feladja az ember, és a saját igényeit maximálisan háttérbe szorítja. Azt hiszem, én erre nem lennék képes. Viszont nagyon tudom csodálni azokat, akik megteszik.
