Ma gondoltam egy merészet: úgy döntöttem, metróval próbálok eljutni a két megállóra lévő Europarkba gyerekekkel, babakocsival. Utólag visszatekintve, igazi camel trophy volt megvalósítani.

A gondok ott kezdődtek, hogy nem volt jegyem, és ugyebár anélkül be sem tudok jutni mostanság az aluljáróba. Igen ám, de a jó öreg Ecseri úti megállónál sehol máshol nem lehet jegyet venni, csak az Újpest Városközpont felé tartó metró peronján, én pedig KÖKI felé szerettem volna menni. Még nem is olyan régen az egyik zöldséges melletti trafikban árultak jegyet, de már ez is csak múlt időben érvényes. Mit tegyen ilyenkor az ember lánya babakocsival, és egy hároméves gyerekkel? Természetesen kénytelen lecihelődni az aluljáróba jegyet venni, majd újra felcihelődni, és lemenni a másik oldalon ismét. Ja, mert persze nincs közös peron, még véletlenül sem.

Szerintem elég szerencsétlen látvány lehettem, amint a kb. húszkilós babakocsit próbáltam levonszolni, melybe még drága Barnusom is kapaszkodott, hiszen hiába ügyes, azért ilyen hosszú lépcsősoron egyedül még nem nagyon mer lemenni. Valahogy mégsem tolongtak a segítőkész emberek, hogy enyhítsék nyomoromat. A jegykiadó hölgy sem tudott semmi bíztatót mondani, amikor megérdeklődtem, hogy ugyanmár nem érné-e meg a BKV-nak legalább egy nyomorult automatát elhelyezni a másik oldalon? Vagy komolyan gondolják, hogy minden kisgyermekes anyukának meg kell tennie ezt a plussz kört, ha esetleg pont nincs nála jegy? Arról már nem is beszélve, hogy mikor ér el az észak-déli metró ezen külvárosi részébe az akadálymentesítés felszabadító hulláma? Mert tudomásom szerint a Gyöngyösi úti megállót leszámítva gyakorlatilag sehol sem megoldott a kérdés, maximum mozgólépcsővel könnyebb egy kicsit a belvárosban.

Mégis sikerült valahogy megoldani a dolgot, és már ott is álltunk a metróra várva, ami jött is, természetesen meglehetősen zsúfoltan. Még szerencse, hogy mindig vannak aranyos idős nénik, akik mellett akad hely egy háromévesnek. A Határ úti lépcsősoron is egy néni mentett meg, aki legalább Barnusom kezét megfogta, és segített neki megmászni a fokokat, amíg én a babakocsival küzdöttem. Persze hazafelé gyalog jöttünk. Mondjuk eleve is így terveztem, a metrós élményeim után eszembe sem jutott meggondolni magam. Jövő héten azt hiszem, maradok a roppantul nem költséghatékony és nem környezetbarát autós megoldásnál.