Annyit panaszkodtam már a nemalvós éjszakákról, így éppen itt az ideje, hogy egy pozitív hírt osszak meg a témában: Benedek Anyák napjára virradóra hajnali négyig aludt egyhuzamban!
Kedves éjszakázó anyatársaim nyilván átérzik ennek az eseménynek a jelentőségét. Nem is tudom már a napját, mikor sikerült ennyit egyhuzamban aludni. Külön öröm, hogy szopi után szépen okosan visszaaludt egészen negyed nyolcig. Ha jól számolom, így sikerült két részletben összehoznom hétórányi alvást, ami nálunk abszolút rekordnak számít. Szerencsére úgy tűnik (kopp-kopp, most alulról felfelé kopogtatok valami jó kemény fafelületen), hogy nemcsak egyetlen alkalomra szólt ez a pozitív változás. Mára virradóra is háromnegyed négyig nyomta, majd szundi tovább hétig. Érdekes, hogy mindezt úgy prezentálta, hogy még nem jutottunk túl egy meglehetősen brutál náthán, ami előtte megkeserítette pár nappalunkat és éjszakánkat. De azért szépen lassan javul a helyzet, múlik a takonykór is.
Másik érdekes fejlemény, hogy annak ellenére, hogy nem nagyon villog forgási tudományával, azaz legtöbbször azon az oldalon nézelődik, amelyikre éppen fordítom, ma reggel négykézlábra állt, és elkezdett előre-hátra hintázni! 
Erről a mutatványról muszáj egy képet beillesztenem. Nagyon cuki a kissrác az édes kis mosolyával, mintha azt mondaná, idenézz anya, mit tudok! Azt hiszem eljött az ideje, hogy minden apró kütyüt, kicsi játékot elpakoljak, mert belátható időn belül el is fog indulni felfedezni a világot. Már ha a bátyjához hasonlít, aki néhány héttel azután, hogy sikerült kicsit megtartania magát, már körbemászta az egész lakást. Kíváncsian várom, Bendi vajon hogyan halad tovább!
