Volt egyszer egy kislány, aki azt álmodta, hogy mire felnő, okos lesz, sikeres, híres és gazdag. Férjhez megy majd egy szőke, kékszemű herceghez, csodálatos gyermekeik születnek, akikkel boldogságban, bőségben élnek, míg meg nem halnak.
Tizenkilenc évesen egy kicsit máshogy képzelte már a boldogságot. A hírnév, a siker és a gazdagság még mindig vonzotta, ám férjről, gyerekekről, családról hallani sem akart. Élni akarta az életet, bulizni, utazni, és úgy gondolta, hogy az már valami, ha az embernek van egy menő autója. Konkrétan egy tűzpiros Porschéra vágyott.
Mi lett ezzel az álmodozó kislánnyal huszonöt év múlva? Nem fogjátok kitalálni. Nem lett híres, sem túlságosan sikeres. Volt idő, amikor okosnak hitte magát, aztán ez is megváltozott. Férjhez ment ugyan, de nem a szőke kékszemű herceghez, hanem egy barna hajú, zöld szemű alattvalóhoz. A gyermekei természetesen csodálatosak, mégis időnként túl nagy kihívást jelentenek a számára.
Nem, gazdag sem lett sajnos. Legalábbis egyelőre. Mert sokakkal ellentétben ez a kislány abban különbözik az átlagtól, hogy harmincnégy évesen sem adta fel az álmait. Még mindig hisz abban, hogy ahol most tart, az csak egy állomás, hogy az élet még rengeteg lehetőséget tartogat számára. Hogy egyszer eljön az idő, amikor népes családja körében elégedetten ül le az asztalfőre, és arra gondol majd: Igen, megcsináltuk! Valamit hátrahagyunk nekik, valami értékeset, amivel ők majd jól fognak sáfárkodni.
Egyvalamit megtanult: nem elég álmodozni, az álmok megvalósulásáért tenni is kell. Nem baj, ha százszor esik pofára, százegyedszer is fel kell állni. Nem baj, ha a világmegváltó ötletek nem úgy sülnek el, ahogy elképzelte. Nem baj, ha vannak napok, amikor úgy érzi, felkelni sincs értelme. Nem baj, ha körülötte mindenki csak panaszkodik, és azt mantrázza, hogy milyen szar az élet.
Az a fontos, hogy ő tudja: van egy álma, amit tűzön-vízen át megvalósít. Vannak céljai, amelyek állomások az álma megvalósulása felé vezető úton. Olyan célok, amelyekért érdemes felkelni nap, mint nap, amelyekért érdemes tenni, küzdeni. Amelyeket elérve ismét egy újabb, magasabb szintre juthat el.
Azt is tudja, hogy nincs egyedül. Vállvetve küzd élete párjával – aki, mint tudjuk, nem a szőke herceg, ezért természetesen nem is hozta el az ezzel járó bőséget és gazdagságot. Viszont hozott szorgalmat, kitartást, felelősségvállalást, küzdeni akarást. És mindenekelőtt szeretetet. Mert szeretet nélkül, hiábavaló az egész. Szeretet nélkül a legvagányabb tűzpiros Porsche sem fogja őt boldoggá tenni. Sem pénz, sem hírnév, sem hatalom. Viszont ha szeretet van, akkor minden megoldódik. A legnehezebb helyzetből, a legmélyebb pokolból is van kiút. Legyen bár szó a svájci frankos hitelük közel duplájára nőtt törlesztő részletéről, vagy a fennálló tartozásuk forintban kifejezett agyvérzés-közeli állapotot okozó értékéről. Nem ez a fontos. Hanem az, hogy így is, ezzel együtt is van megoldás, ezt is túl lehet, és túl kell élni. És hogy biztosak benne: még így is sikerülni fog!
