Egy kicsit elhanyagoltam ezt a blogírást mostanában. Ahogy az előző bejegyzésemben is bezengtem, inkább a tettekre helyezem újabban a hangsúlyt.
Egy éve lesz, hogy elkezdtem írni. Akkor konkrét céllal, konkrét elképzeléssel álltam neki a blogolásnak. Ugyan még nem olvastam el visszamenőleg a bejegyzéseimet, mégis tudom, hogy a felület szépen lassan átalakult a "személyes rinyaközpontommá". Elég szarul hangzik. Jól kipanaszkodtam magam, hogy éppen mi az aktuális kínom, és ez jólesett. Az eredeti céljaim pedig szépen lassan feledésbe merültek.
Mi is volt az eredeti célom ezzel az egésszel? Szerettem volna egy online vállalkozást indítani. Illetve fogalmazzunk úgy, hogy szeretnék, mert a mai napig nem adtam fel ezt a dolgot. Totál lelkesen belevágtam a Gazdagmami Tanfolyamba, napról napra mélyültem el az online marketing rejtelmeibe, elvégeztem a piackutatást, és elkezdtek sorjázni a fejemben a jobbnál jobb ötletek. Az egyikbe bele is szerettem annyira, hogy belevágtam: nosza hát, írjunk blogot, hátha kisül belőle valami jó kis dolog. Abban bíztam, hogy majd kapok valami visszajelzést Tőletek, hogy milyen baromságokról írok én itt, tök uncsi az egész, senkit nem érdekel, miért nem írok inkább arról, hogy. És itt jöttek volna a szuper javaslatok. No de semmi ilyesmi nem történt. Persze, tudom, egyre személyesebb lett az egész, és egyre jobban sajnáltatok engem, a szegény, itthon ülő, kisgyermekes anyukát, aki kínjában a világhálón panaszkodik sanyarú sorsáról. Nehogy már ezek után még fikázzatok is.
Teltek-múltak a hetek, a hónapok, és noha a mai napig olvasom Vida Ági cikkeit, a tanfolyamot sajnos még mindig nem sikerült elvégeznem. Pedig az eredeti menetrend szerint nyár elejére kész honlapomnak kellett volna lennie. A vicc az egészben, hogy még domain-nevet és tárhelyet is foglaltam, és pont a napokban jött meg a díjbekérő a következő évi tárhellyel kapcsolatban. Így kénytelen voltam számot vetni azzal, hogy ugyan nem egy óriási összeget, de mégiscsak kihajítottam az ablakon némi pénzt.
Nos, úgy látszik én egy februári ember vagyok - ami tény, hiszen februárban születtem :) -mert idén februárban ismét egy teljesen új irányba fordult az érdeklődésem. A cél ugyanaz, mint tavaly volt: hogy olyan munkám legyen, ami hasznos, amivel másoknak segíthetek, amiben hosszú távon megtalálom a számításom. Ami hozzásegít ahhoz, hogy elérjem az anyagi függetlenséget. Ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy nem kell a pénzért dolgoznom.
Ehhez azt hiszem, sikerült az egyik legnehezebb utat választanom: pénzügyi tanácsadó szeretnék lenni. A jövő idő és a feltételes mód szándékos: hiszem, hogy még egy közgazdász sem válik néhány hét alatt pénzügyi guruvá, még akkor sem, ha a saját életében és pénzügyeiben már jónéhány leckét megtanult. Nyilván nem véletlen, hogy pont ezekkel a tapasztalatokkal, pont ezt kezdtem el csinálni. Pont én, aki tíz éve még simán elutaztam hitelkártya-keretre síelni, és az sem jelentett gondot, ha hirtelen be kellett rendezni az albérletet.
Nagy utat tettem meg azóta. A felelőtlen, költekező szingli mára az éves költségvetést szigorúan betartó, kétgyermekes családanyává vált.
