HTML

Az élet fiúkkal

Három pasival élek együtt. Az egyik a férjem, a másik kettő a kisfiaim. Milyen az élet fiús anyaként? Néha vicces, néha küzdelmes, néha fárasztó. Sokszor nagyon jó, sokszor kiakasztó. Ebben a blogban gondolatokról, történetekről, örömökről, gondokról, sikerekről, küzdelmekről olvashatsz. Egy fiús anya hétköznapjairól.

Friss topikok

  • d.ancsika: hű, ez is nagyon jó téma. Amíg nem született meg Noah, egyfolytában azon agyaltam, hogy mit is fog... (2012.04.23. 20:30) Anyaként önzőnek lenni nagyon nehéz
  • d.ancsika: Szia, végre sikerült regisztrálnom, hogy tudjak kommentelni :-) Nem láttam még a filmet, pedig már... (2012.04.23. 20:10) A legszebb dolog
  • Rekucus: @laurynster: Szia! Köszi a bátorítást, ma már kicsit jobban vagyok. Csak néha rám jön ez a depi. D... (2011.11.20. 20:35) Néha nem lennék
  • PeZ: Szia Réka! Nagyon tetszik ez az írásod is, nagyon jól megfogta a lényeget... A saját kerserű tap... (2011.07.27. 15:21) Hét éve nyáron
  • Rekucus: Szia Zoli! Remélem itt azért nem lesz ilyen a helyzet, egyébként általában dícsérik ezt az ovit. ... (2011.06.23. 14:34) Óvoda vagy kiképzőtábor?

Linkblog

2011.03.09. 22:25 Rekucus

Rövid kaland a cumival

Címkék: cumi alvás

Hamar feladtam, hogy Benedek önállóan, cumival aludjon el. Pedig milyen kényelmes csak berakni a kiságyba, és menni a dolgomra, míg ő szépen, okosan álomba szenderül!

Igen ám, de ez szó szerint csak szendergést jelent. Általában fél óra után elkezd mocorogni, kicsit megébred, persze a cumit sikerrel kilöki a szájából, és ezzel együtt fel is ébred. Szóval, mehetek be, és tehetem vissza neki. Az esetek egy részében ez beválik, rögtön rákap, és elalszik - újabb 30 percre. Máskor azonban vadul hadakozik, kapirgál, kalimpál a kis kezeivel, kitépi a cumit a szájából - nyilván nem tudatosan, de azért elég határozottan - egyszóval kész művészet bevarázsolni a szájába. Csak úgy sikerül, ha a fejecskéjét elfordítom az egyik irányba, és nem engedem, hogy folyton emelgesse, vagy átfordítsa. (Lévén, hogy hason alszik.) Ettől persze ideges lesz, és sírni kezd - na innentől kezdve egyre csökken az esély a visszaaltatásra.

Előfordul, hogy két-három ilyen kör után elalszik rendesen - azaz kiköpi magától a cumit, és nem ébred fel rá. Hallelujah! De az utóbbi időben ez szinte sose fordult elő. A babakocsiban alvásról már írtam korábban. Hogy a helyzetet megkönnyítsem, gondoltam, viszem a cumit, és ha megébred, odaadom neki, úgy hátha visszaalszik. Annyiban bevált a dolog, hogy üvöltés helyett cumizik, és el is szenderedik. Csak éppen normálisan elaludni nem bír. Az a legrosszabb ebben, hogy utána majdnem ugyanolyan nyűgös és fáradt, mintha egyáltalán nem aludt volna semmit! 

Ha jól emlékszem Barnusnál is nagyjából négy hónapos korában sokalltam be, és hajítottam el a cumit a fenébe. Pedig ő egész korán kezdte, már egyhetesen elfogadta, és hónapokig küzdöttünk azzal, hogy a szájában tartsuk, illetve visszategyük, ha visszakérte. Mivel ezt az időszakot szerettem volna megspórolni, Benedeknél csak 7-8 hetesen próbálkoztam meg vele - azt is csak azért, mert már elegem lett a folyamatos szoptatásból. Nem is kellett neki eleinte. Aztán később néhányszor elfogadta, és kb. háromhónapos korában lett képes cumival a szájában elaludni egyedül.

Ez egészen mostanáig tartott. Sebaj, mégiscsak az lesz a legjobb, ha mindenféle egyéb kellék nélkül alszik el, legalább később nem kell semmiről leszoktatni!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eletfiukkal.blog.hu/api/trackback/id/tr702726475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása