Ha nem hagyod abba, olyat kapsz, hogy megemlegeted! - mondjuk néha magunkból kikelve engedetlen csemeténknek. De vajon be is váltjuk a fenyegetést?
Biztosan veletek is előfordult már, hogy úgy éreztétek, nem bírjátok tovább fiacskátok hisztijét, dacolását, akaratoskodását, és legszívesebben lekevertetek volna neki egyet. Az ember lánya uralkodik magán persze ameddig csak bír. Én bevallom, ütöttem már rá Barnus kezére, ugyan meg tudom számolni egy kezemen hányszor, de van egy pont, amin túl egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Amikor már elmagyaráztam neki ötszázszor, megkértem ezerszer, és eltereltem a figyelmét kismilliószor, és éppen feszült, ideges, fáradt, vagy frusztrált vagyok, és mégsem hagyja abba, és csak odakeni a csokikrémet a festett falra kaján mosollyal az arcán, hát akkor elszakad a cérna!
Biztosan sokan csóválják a fejüket, hogy na de ejnye anya, egy kis csokikrém a falon, az aztán igazán nem a világ vége. És persze igazuk van. Ha jobban belegondolok, végülis le lehet mosni, sőt, újra is lehet festeni. Persze nem minden vasárnapi ebéd után, de majd ha eléggé csokis lesz már, akkor kénytelen leszek.
A szakirodalom egyértelműen azt írja, hogy semmi értelme a testi fenyítésnek, mivel a gyerek csak félelemből nem fogja megtenni, amitől tiltani szeretnénk, és ugyanúgy meg fogja tenni, ha nem kell tartania a büntetéstől. A minap viszont azt olvastam, hogy ez mindenfajta tiltás, büntetés esetén így van eleinte! Hogy időnek kell eltelnie, mire a gyerek megérik arra a szintre, hogy bensővé tegye ezeket a tilalmakat, és a szülő jelenléte hiányában is betartsa a szabályokat. Sőt, azt is olvastam, hogy a szülők 99%-a nem tudja elkerülni, hogy időnként rá ne verjen a gyerek fenekére. Gondolom ez személyiségfüggő is, hogy ki mennyit tud tolerálni, kinél mi a határ. Minél stresszesebb, hajtósabb az életünk, ez annál nehezebben megy. És persze egyértelmű, hogy erről nem a gyerek tehet. Én csak azt mondom, hogy azért megnyugtató, hogy nem kell magam szörnyszülöttnek tartani azért, mert nagy ritkán rácsapok a kisfiam kezére. Szeretném, ha nem kerülne rá sor, és általában iszonyúan szégyellem magam utána. Azt hiszem, ez épp elég büntetés önmagában.
