Az élet fiúkkal

Már Barnus születése után szembesültem azzal a lehangoló ténnyel, hogy fiúruhák terén meglehetősen gyér a választék. Lánycuccokból Dunát lehet rekeszteni, hegyekben állnak a kisszoknyák, fodros rucik, rózsaszín bodyk, míg a fiúk elégedjenek meg pár darab kék inggel, farmernadrággal és az inghez színében és fazonjában kiválóan passzoló 62-es méretű mellénykével.

Nyolchónapos, dundi, szöszi hajú, izgő-mozgó sajtkukac. Már sehová sem mehetek egyedül, mindenhová követ. Pedig csak tegnap sikerült először a hálószoba és a nappali közötti távolságot egyedül megtennie.

Kérlelés, könyörgés, alkudozás, fenyegetőzés, parancsolás, bekeményítés. Akár másfél óráig tartó küzdelem egy röpke negyvenöt perces nyugalomért. Megéri?

Láttatok-e már a földön buzgón teperő hét és fél hónapos csecsemőt, amint bátyja vadiúj, hiper-szuper távirányítós autóját próbálja megszerezni, miközben testvére folyamatos „Nem, nem adom! Az enyém!” felkiáltásokkal, kétségbeesve próbálja a járművet biztonságba helyezni?

Szakadó eső, újra összegyűrődő vasalt ing, apa érkezése az utolsó pillanatban, tömegnyomor, izgatott, szemük sarkában könnyeket morzsolgató elérzékenyült szülők…

Már első gyermekem születése előtt megvoltak az elképzeléseim bizonyos gyermeknevelési kérdésekben. Nem vérteztem fel magam több kötetnyi szakirodalom elolvasásával, de azt tudtam, hogy milyen kapcsolatot szeretnék kialakítani gyermekeimmel, és hogy melyek azok a helyzetek, amelyeket igyekszem majd elkerülni.

Tegnap átestem a tűzkeresztségen: részt vettem életem első óvodai szülői értekezletén. Hát megmondom őszintén, helyenként meghűlt bennem a vér, amikor a házirendet felolvasták.

Nemrég hallhattuk a hírt, hogy Fehér Anna 53 évesen megszülte első gyermekét. Én egyrészt az ilyen híreknek mindig nagyon szoktam örülni, pláne, hogy tízévnyi küzdelem után koronázta siker a próbálkozásait, másrészt akaratlanul is elgondolkodom azon, vajon tudja-e, mit vállalt?

Napi tizenkét órát dolgozik megfeszített tempóban, munka után pedig boldogan birkózik, bújócskázik, kergetőzik a naggyal, mialatt édesen gügyörészik a kicsinek. A fürdetést nagy rutinnal bonyolítja, közben fél kézzel bepakolja a mosogatógépet és összeszedi a szanaszét heverő játékokat.

A napokban érdekes blogra bukkantam. Egy- és többgyerekes családok életét hasonlították össze rövid videók alapján, elsősorban a reggeli és az esti rituálék menetére koncentrálva. Szó mi szó, azért meglepődtem a következtetéseket olvasva.