Az élet fiúkkal

Lehet, hogy furán hangzik, de most már el tudom képzelni, hogy az ember egy bizonyos kor után tényleg úgy érzi, elég volt. Úgy érzi, eleget élt, és már szeretne meghalni.

Egyéves lesz még csak, de az öntudata már erősen kibontakozóban. Az akaratát mindenen átgázolva próbálja érvényesíteni, és ha valami nem úgy történik, ahogy elképzelte, levágja a hiszti nagyjelenetet.

Mégse költözünk. Mégse adjuk el a lakást, és költözünk, ki tudja hová. Nem kell a heteket, a napokat számolni, hogy meddig maradhatunk még a lakásunkban, és nem kell azon görcsölni, vajon hogy fogjuk a rengeteg cuccunkat összecsomagolni és elszállítani.

Elsősorban anya, másodsorban háziasszony, feleség, munkaerő. Ahogy körülnézek, egy mai nő számára általában erről szól az élet: fejvesztve rohanás, kapkodás, váltogatás a különböző, egyenként is majd teljes ember kívánó szerepei között.

Nemrég elgondolkodtam rajta, hogy vajon Benedek ugyanilyen nyugodt és türelmes lenne, ha ő született volna elsőként? Vajon Barnus akkor is ennyit dacolna és akaratoskodna, ha hátrébb szorult volna a születési rangsorban?

Most mintha minden egy irányba mutatna. Mintha mindenhonnan csak megerősítést kapnék, hogy jó úton járok. Mintha az elmúlt egy év összes agyalása egyetlen közös végcélban egyesülne.

Valami kell, ami kikapcsol, kiürít. Valami, ami lenyugtat, ami átlényegít. Valami, amiben feloldódhatok. Valami, ami felszabadít…

Egy ideje erősen foglalkoztat a költözés gondolata. Nézegetem különféle kertes házak, lakások hirdetéseit Budapesten és környékén, mindenkit, mindenhol kifaggatok, hol jó lakni. Valahogy mégsem érzem az ellenállhatatlan kényszert, hogy elhagyjam a megszokott kis fészkünket.

Nagyon nehéz volt! - foglalta össze röviden és tömören az elmúlt évtizedek eseményeit nagymamám. Háborúval, nélkülözéssel, öt gyerekkel, és hatvan év házassággal a háta mögött…

Volt egyszer egy kislány, aki azt álmodta, hogy mire felnő, okos lesz, sikeres, híres és gazdag. Férjhez megy majd egy szőke, kékszemű herceghez, csodálatos gyermekeik születnek, akikkel boldogságban, bőségben élnek, míg meg nem halnak.