Az élet fiúkkal

Nekünk, lázadóknak a legnehezebb. Az én hátteremmel, neveltetésemmel egy merőben eltérő életstílust élni úgy, hogy ne érezzem magam önző disznónak. Csaknem lehetetlen.

Manapság sokszor és sokat emlegetett téma az ősanyaság. Anyák bélyegzik meg ezzel egymást internetes fórumokon, játszótéren, beszélgetésekben. Mintha szégyellni kellene, hogyha egy nő számára a gyermekvállalás jelenti élete értelmét.

Ez most lehet, hogy durván hangzik, de egyre inkább úgy látom, hogy a mai világban tényleg minden a pénzről szól. Még akkor is, ha a felszínen a szeretetről, az egészségről, a családról, a gyerekekről beszélünk. A pénztelenség képes mindent lerombolni.

Egy kicsit elhanyagoltam ezt a blogírást mostanában. Ahogy az előző bejegyzésemben is bezengtem, inkább a tettekre helyezem újabban a hangsúlyt.

Holnap felteszem az i-re a pontot. Egy utolsó nagy menetben elintézek mindent, ami még a végtörlesztés kivitelezéséhez szükséges. Ha minden a tervek szerint alakul, jövő héten végleg lezárhatom ezt a mindennapjainkat több mint egy éve megkeserítő svájci frankos hitelügyletet.

Igaz, decemberig kihúztuk. Igaz, a helyzet nem súlyos, de a kórság ismét itt a nyakunkon. Eljött a takony, köhögés, kötőhártya-gyulladás kora.

Azt hiszem, mindenki szükségképpen megváltozik, miután gyermeke születik. Az ember elképzel valamit, aztán a valóság általában felülírja ezeket az ábrándokat.

Egyik utolsó, nem éppen optimista bejegyzésemet követően néhány barátomtól kaptam pár olyan visszajelzést, ami komolyan elgondolkodtatott. A szokásos aggódó, felrázni próbáló baráti megnyilvánulásokon túl egyikük olyan megjegyzést tett, amit ott és abban a pillanatban még értelmezni sem tudtam.

Múlt héten anyukám nálunk töltött pár napot. Megdöbbenéssel tapasztaltam, mennyi veszély leselkedik nap, mint nap gyanútlan gyermekeimre. Még csak ki sem kell tennünk a lábunkat a lakásból…